Sziasztok, újra itt vagyok 1 résszel, de sajnos azt veszem észre h alig olvassa valaki.Ez engem egy ici-picit elszomorít de hát, ha már elkezdtem akkor folytatom is. Úgy h akk jó olvasást! <3 ~Célia~
Célia szemszög-
4 napja itt vagyunk és még mindig nagyon érdekel, h ki lehet az, aki a mellettem levő szobában lakik. Tuti h vmi nagyon nagy sztár ,mert 2 akkora ember áll az ajtó előtt (gondolom testőrök). Mivel nagyon kiváncsi természetű vagyok, ezért eldöntöttem, hogy megfogom tudni h ki az, és ebben segít nekem Lisa is.
-Halli Lisa, mi lenne ha kitalálnánk h hogyan leshetnénk meg h ki az?-kérdeztem
-Hát szerintem elég lesz ha csak nyitva hagyjuk az ajtódat, hisz innen mindent látni, ha jön is valaki.
-Jah, végülis kezdhetnénk ezzel.-helyeseltem.
Úgy h nyitva hagytuk az ajtómat és az ágyon ülve figyeltük a menő-jövő embereket. Kicsit hülyének nézhettek h tárva nyitva van az ajtóm, de ... se baj. Ma kicsit esős a nap, ezért még ha akartunk volna, se mehettünk volna pl.. fürödni. Am is sztem oda arra a part részre, nem hiszem h többször elmegyek, nem hogy megin összetalálkozok Mr.Tökéletességel. Miközben nagy megfigyelésben voltunk, kicsit neteztünk, meg csajoskodtunk.
-Lia.... már 5 órája ülünk itt és várjuk h legyen vmi, nekem már elgem van, csináljunk már vmit.-nézett rám bnőm nagyon unott arccal.
-Nah jóó.... akk mi lenne ha lemennénk pl... enni?? Úgy se ebédeltünk még.-kínáltam fel ötletem.
-Végre egy jó ötlet, akk menjünk.
Mielőtt elhagytuk volna a szobámat, még visszanéztem a 2 "testőrre" és... elgondolkodtam. Mi lenne ha csak oda mennék és megkérdezném h ki van bent? Habár eléggé ciki lenne. De miért? Már csak tudhatom h ki lesz egész nyáron a mellettem levő szobában, nem? Mindegy Célia ezt te nem fogod megtudni.
-Nah akk mit eszünk?-kérdeztem bnőmet.
-Hát.... nem tudok dönteni, a palacsinta és a kirántott sajt között.
-Nem gondolod h egy kicsit, furi párosítás?? De ha már annyira nem tudsz dönteni, akk egyél mind a kettőt.
-Jajj de nem lesz az sok?? Bár rendelek mind a kettőből fél adagot, és ugy jó lesz. És te mit eszel??-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát sztem én megelégszek a palacsintával.
Jött a pincér ,felvette a rendelésünket. Míg megérkezett a kajánk, addig dumcsiztunk, szinte mindenről. Aztán eszembe jutott h annyira, siettünk le, h elfelejtettem lehozni a telefonom. Mondtam bnőmnek h máris jövök csak felfutok érte. Kiléptem a liftből és elindultam a szobám felé, eléggé gyorsan, kb... futva.
Éppen amikor beakartam kanyarodni a folyosónkra, valaki eszméletlen erősen belém jött, de sztem ő is ugyanígy érzett. Levágódtam a földre, és kegyetlenül bevertem a fejem.
-Úristen, bocsi-bocsi!! Nem akartam, jól vagy?? Nyisd ki a szemed kérlek-hallottam ezeket a mondtatokat, és nagyon ismerős volt ez a hang.Nagyon lassan kinyitottam a szemem.-Végre, hála Istennek! Jól vagy??-hallottam megkönnyebbült hangját.
-Öhm...igen, persze, csak egy kicsit fáj a fejem.Sőt nagyon. Várj.... téged ismerlek.-Kerekedtek ki a szemeim.
-Gyere, feltudsz álnni??-kérdezte, kijelentésemre nem nagyon figyelve.
-Igen, azt hiszem.-miután felálltam, kitisztult a kép, és biztos voltam benne h ez a drága gyerek, aki nekem jött, nem más mint a nagy Justin Bieber.
-Hiszen téged ismerlek, te mentettél ki a sok lány közül.-mosolyodott el.
-Hát igen én lennék, de most megyek is és nagyon remélem h legközelebb jobban betudod venni ezt a kanyart.-mondtam neki flegmán.
-Bocsi, mégegyszer, nem akartam. Am meg csak a neved mond meg légyszi.-kérlelt.
-Bocsi, de tényleg sietnem kell. Várnak rám.- ezzel a mondattal befejezve elindultam a szobám felé. De a fejem kegyetlenül fájt.
-Hé, hova mész?-futott utánam.
-Mint látod a szobámba-vágtam oda neki.
-De hát az én szobám pedig az.-mutatott az ajtajára, ami az enyém mellett van.
-Az a te szobád???-kérdeztem, kicsit ingerülten.
-Igen, miért? A tiéd melyik?
-Az enyém az ott középen, ami ezek szerint a a tiéd mellett van. Juhúú de jó.-flegmáskodtam kicsit.
-Hát ez eszméletlen, úgy értem.... cool. Akk majd még talizunk, és még egyszer bocsi.
-Hát a fejfájásomon a sajnálkozásod nem segít. Akk szia.-nyitottam be a szobámba. Hihetetlen h ő lesz EGÉSZ nyáron itt ,a mellettem levő szobában. Hogyan fogom kibírni?? Főleg ha egyfolytába, belém fog ütközni, mivel még a kanyart sem tudja bevenni, jólvan lehet h én is hibás vagyok mert figyelhettem volna jobban, de mindegy.Gyorsan felkaptam az ágyamról a telefonom, a zsebembe csúsztattam, és reménykedtem h amikor kiérek nem fogok újra találkozni vele. Semmi kedvem nincs bármilyen kapcsolatot teremteni vele.
-Azt hittem már soha nem érsz le!-mondta Lisa, kicsit szemrehányóan.
-Tudom bocsi, csak útközbe kicsit elgondolkoztam.-nem akartam neki megmondani h az ő nagy Justin Biebere belém ütközött útközbe.Mert sztem egész nyarat zaklatással töltötte volna. :)
-Hát az nálad szokásos dolog.-mondta Lisa nevetve.
Miután megebédeltünk elterveztük h lemegyünk a játékterembe, ami a hotel "pincéjében" van. Ott lent aztán van minden. Kosárpálya,játékterem,bowlingpálya.....stb... vagyis minden.Leértünk és sztem tátva maradt a szánk, a sok mindentől. Azonnal a játékterembe vezetett a lift, és a teremből nyíltak az ajtók más pályákra, termekre.Megláttam egy tánc gépet és máris tudtam h nekem azt kötelező kipróbálnom.
-Hé! Lisa mi lenne ha elsőnek a tánc géphez mennénk??-kérdeztem kiskutya szemekkel, de sztem ő is azt akarta.
-Olvasol a gondolataimban?Nah gyerünk!!-oda is szaladtunk a géphez.
Mondhatni h rengeteget táncoltunk. Annyit nevettünk, h már a könnyeink folytak.Vicces volt h a lassú részek nagyon egyszerűek voltak, a gyorsnál pedig csak úgy nyomkodtuk a lábunkkal a "gombokat". A végén a gép azt írta ki h gyakorolj még,amin sokat nevettünk.
-Sziasztok lányok! Figyu nem vagyunk elegen a bowlinghoz. Nem jönnétek velünk egyet játszani?-kérdezett minket egy fiú, hát már sztem sokkal több volt mint én.
-Lisa? Sztem nincs benne semmi ha egyet játszunk velük!-Kérdeztem meg bnőmet, aki azonnal bólintott h mehetünk.
Sztem nem kell mondanom h nagyon elámultunk a bowling pálya láttán. Hatalmas volt. Elkezdtük a bowlingot, én .... azzal a fiúval voltam aki megkérdezett minket az elején, és Lisa pedig egy másikkal, aztán még volt egy "páros". Úgy h 6-an játszottunk. A végén mi nyertünk, amin nagyon meglepődtem mert én nagyon szar voltam, de szerencsére a párom jól tudott játszani.
-Am nem is kérdeztem. Hogy hívnak?-tette fel nekem a kérdést.
-Célia, de hívj csak Lia-nak, és téged?-kérdeztem vissza.
-Alfredo, de hívhatsz csak Fredo-nak is. :)-mondta mosolyogva.-Egyébként hány éves vagy?
-16 , július 21-én leszek 17. :)
-Aha, és mit keresel itt? 16 évesen? Mert ahogyan hallom, nem ide valósi vagy.
-Hát nem, igazából Szlovákiából jöttem, egy európai kis országból. Itt fogok tanulni, a gimnáziumban.
-Jajjj hát így már minden világos, akk valószínű a barátnőd is veled jött. De honnan tudsz ilyen jól angolul??
-Apukám innen származik, és..... ő kiskorom óta angolul beszél hozzám.
-Áá szuper.-mondta hatalmas mosollyal.
Még egy kicsit beszélgettünk, amikor megszólalt Fredo telója.Csak ennyit hallottam: Csá! Igen. Még mindig.Jó.Csá! Elég rövid beszélgetés volt, de nem sűrűn érdekelt.
-Sziasztok bocsi h nem tudtam itt lenni a meccsen, de.... egyszerűen Scotter egy pillanatnyi időt sem hagy nekem.-jött be egy fiú az ajtón, akinek hangja nagyon ismerős volt.
-Biebs végre! Am nem baj voltak játék társaink.-erre én oda fordultam, és rápillantottam arra a valakire.
-Te?? Már megint? Miért kell nekünk egyfolytába találkoznunk?-kérdeztem kicsit, feszült hangon.
-Te?? Hát ilyen nincs, hogyan kerülsz ide Fredoékkal??-vágott megdöbbent arcot.
-Én velük játszottam, de most már jó lenne ha valaki elmagyarázna nekem egy jó pár dolgot.
-Nah szóval az úgy van.....................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése